2012. október 16., kedd

A hullám

http://www.youtube.com/watch?v=7paU_iqlVgY&noredirect=1

Még tavaly etikán mutatta nekünk a tanárunk ezt a filmet. Azzal a kérdéssel indított, hogy megvalósulhat-e a mai korban egy a náci Németországhoz hasonló rendszer. Az osztályból szinte mindenki valószínűtlennek tartotta, hogy ilyen újra megtörténjen. Ezt többynire olyan érvekkel támasztották alá, hogy az emberek tanultak a hibáikból nem követnének el ilyesmit mégegyszer stb. Ezután a tanár elindította a filmet és a másfél óra végére mindenkinek megváltozott a véleménye. A sztoriban még az a őlusz, hogy igaz történet alapján készült. Egy amerikai tanár ugyanezt a kérdést tette fel a diákjainak.. Persze a film vége különbözik a valóságtól a lényeg mégis ugyanaz... 
Szóval ti mit gondoltok, megvalósulhatna egy ilyen rendszer mégegyszer? 
Mi vagy ki kellene hozzá?

(  A film címe: A hullám és egyébként ajánlom mindenkinek, nekem nagyon tetszett )

11 megjegyzés:

  1. Pont hétfőn néztem meg a filmet mert már annyian ajánlották, hogy 'muszáj' volt. De amúgy tényleg nagyon jó a film.

    Hogy meg valósulhatna-e egy ilyen rendszer? Szép lenne azt mondani, hogy nem, az emberek nem olyan hülyék, vagy hogy a többi állam úgysem hagyná. Szóval én az igen, simán választ mondanám, bár nem szívesen.

    Mi kell hozzá? Egy zseniális vezető és szónok (ne értsetek félre a zseniálissal nem helyeslem a dolgokat, inkább a retorikai és egyéb képességekre utalok.)

    VálaszTörlés
  2. Akármennyire is szomorú, szerintem is megvalósulhat a jövőben hasonló rendszer, akár többször is. Csak megfelelő karizmatikus vezető, egy ideológia és befolyásolható emberek kellenek hozzá.
    Itt lehet olvasni arról, hogy a valóságban mi az, ami megtörtént.
    http://konyvmolyok.blogspot.hu/2010/05/todd-strasser-hullam.html

    VálaszTörlés
  3. Nem megvalósulhat, hanem meg fog valósulni!

    A lehetőség nem áll távol jele korunktól sem. A német nemzetiszocializmushoz hasonló rendszerek alapja minden esetben a társadalmi elégedetlenség, és a feszültségek felgyülemlése.
    Ezeket a feszültségeket a totalitárius rendszerek kiváló módon vezetik le, ennek alapja, hogy gyűlöletet szítanak. Úgynevezett reakciós társadalmat hoznak létre, melynek keretein belül az adott rendszer polgárai gond nélkül le tudják vezetni frusztrációjukat, szinte minden esetben egy másik fél rovására -történelmi példákkal élve legyenek azok a kulákok(relatív gazdag parasztok a Szovjetunióban, vagy a zsidók, kommunisták, másként gondolkodók... a náci Németországban). Egy ilyen rendszer alappillére tehát az elégedetlenség, mely a történelemből vett számos példán keresztül mindig gyűlöletet szül. Egy ilyen állapot beállásához véleményem szerint kevés a jelen gazdasági helyzet. Napoleon szavait tartom relevánsnak, miszerint: "Csak a korgó gyomrok forradalma veszedelmes.". Egy ilyen mérvű társadalmi változáshoz szinte elengedhetetlen az éhezés jelenléte -ahogy ez mind a két totalitárius állam esetében jelen volt-. Bár nem szívesen mondok ilyet, de lesz még éhezés Európában, talán nem is oly soká...
    Továbbá fontosnak tartom megjegyezni a tényt, hogy ezen rendszerek vezetői is emberek voltak, fáj ezt belátni, de igaz. Nem az ördögtől való hatalom által kerültek pozícióba, hanem mert a társadalom megadta nekik a lehetőséget. Gyakran hangoztatom, hogy a diktátorát is a nép választja, azáltal, hogy passzivitásba burkolódzik, vagy megtűri a rendszert. Ezen vezetők kezeit nem egy sátáni eszme, hanem a hideg racionalitás vezérelte. Tényleges jellemüket vizsgálva nem különböznek [ha érdekel titeket ezzel kapcsolatban majd még mesélek valamit...] sokban tőlünk... gyarló emberek. Gyarló emberek, a maguk kis hibáival, apró előítéleteivel, szemernyi szorongásaikkal. Csakhogy egy ilyen rendszer lehetőséget nyújt azok felnagyítására és a társadalomra kényszerítésére. Önálló személyekként nem tekintettek bűnöskét magukra, csupán egy nagy folyamat részeként méltatták tetteiket. Mikromanagerek módjára nem láttak, és nem is akartak tovább látni saját orruknál. Egy gépezet részeivé váltak, a gépezeté amit ők hívtak életre, saját rendszerük foglyai lettek. Hitler mondta, hogy a céljuk, a kommunistákétól eltérően nem a javak államosítása, hanem az emberé. Céljuk, hogy az embereket a társadalom apró fogaskerekeivé kovácsolják, melyek majd a pár égisze alatt forognak. Ezt a megállapítást jogosnak érzem minden totalitárius rendszer alapjának tekinteni.
    A probléma az, ha nem fogadjuk el, hogy embertársaink irtották embertársainkat, ha azt hisszük, hogy ez egyedi eset. Ha azt hisszük, hogy véletlenül sok rossz ember született egy kis helyre...és bumm, jött a Holokauszt. Mivel ha ezt gondoljuk kizárjuk a lehetőségét annak, hogy még egyszer bekövetkezzen hasonló. Tévhitekbe ringatjuk magunkat, és megfeledkezünk a valóságról. Lovak módjára szemfedőt kötünk, és fogakat összeszorítva reménykedünk benne, hogy hasonló többé nem történik.

    Ne tegyük!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem nagyon jól összefoglaltátok a lényeget. Dávid, engem érdekel az a sztori, amit még akartál mesélni :) Nemrég néztem meg A bukás című filmet és számomra az egészben az volt a legsokkolóbb, amit te is megemlítettél, hogy amikor a szovjetek Berlinre támadtak, akkor sem Hitlernek sem Goebbels-nek nem jutott eszébe kimenekíteni a német lakosokat a nőket, gyerekeket, mindegyik azt mondta, hogy ők választották maguknak ezt a kormányt, akkor viseljék is el a következményeket. Szóval, igazad van, szerintem, aki nem tesz semmit, csak megtűri az egész rendszert, az is hibásnak tekinthető...

    VálaszTörlés
  5. Bűnösök közt cinkos aki néma...
    Ez Berlin megszállásának esetében bonyolultabb volt, ahogy írtam a hideg racionalitás vezette őket. Szociáldarwinista filozófiájuk szerint a német nép megmérettetett és elbukott, hát pusztulásra van ítélve (ahogy maguknak is ezt a sorsot választották).

    Lehet néhányan ismerik, lehet néhányan nem:

    3 vezető közül kell választani:
    "a" jelű sokat iszik, sokat dohányzik, és gyakran korrupt alakok társaságában mutatkozik
    "b" jelű láncdohányos
    "c" jelű szereti a kutyákat és a gyerekeket, nem iszik alkoholt, és nem dohányzik

    Melyiket választanánk?

    Le is lövöm a poént:
    "a" Sir Winston Spencer Leonard Churchill
    "b" Franklin Delano Roosevelt
    "c" Adolf Hitler

    A példa tanulsága, hogy nem a sátántól való, különleges emberek voltak, hanem majd hogy nem hétköznapiak (persze tehetségesek a maguk területén)...akár a szomszédaink is lehettek volna.

    (a példa tanúskodik még a termékkapcsolás csodálatos marketing erejéről is, de ebbe most inkább nem mennék bele, mert off topic)

    Amúgy nem értek azzal egyet, hogy csak egy karizmatikus vezető kell hozzá, mivel akkor például az Egyesült Államokban is diktatúra alakult volna ki (itt nem egy jó retorikai képességekkel rendelkező vezetőről beszélhetünk, és bizony, Hitler sem puccsal, hanem demokratikus úton került hatalomra). Feltétlenül szükséges az adott nép magas fokú frusztrációja!

    VálaszTörlés
  6. Szerintem a nácikéhoz hasonló rendszer megvalósulására nincs sok esély a jövőben, egyszerűen idejétmúlt. Két ok miatt:

    1.) A hadászat mai fejlettsége: Úgy érzem olyan szintet ért el a világ haditechnikában, amikor az ember már teljesen védtelenné vált. A társadalmi elégedetlenséget kihasználva hatalomra jutó szélsőséges és tehetséges szónokok, népvezérek, diktátorok kora lejárt. Ha az elégedetlenséget kiváltó tényezők ellen próbálnának tenni, és ezzel valószínűleg a jelenlegi világhatalom érdekeivel kerülnének szembe, akkor egyszerűen levadásznák, lerakétáznák, lezúznák őket XD. Egy ilyen személynek rejtőzködve kellene élnie, ami összeegyeztethetetlen a korábbi diktátorok szerepével. Lehetetlen lenne a személyi kultusz kialakítása, a tömegek fanatizálása és saját vezetése alatti összefogása (bár ennek más okai is vannak, amikről még írok). Emellett nem csak az egyének vannak kiszolgáltatva, csoportok, térségek akár egész országok is veszélyeztetve vannak a tömegpusztító fegyverektől (hallottam olyan Amerika által kifejlesztett berendezésről, ami képes egy városnyi területen kivonni az oxigéntartalmat a levegőből). Ilyen fenyegetettség mellett nem hiszem, hogy nagy lenne a kialakult erőviszonyokkal szembeni ellenállási kedv a nép körében, még kilátástalan anyagi helyzetben sem. Így a múltban nagy jelentőséggel bíró népi elégedetlenség élét veszíti, nem olyan mérvadó, mint korábban volt.

    2.) Az emberi tényező: A modern kultúrában az emberek szemléletmódja sokat változott. Kiszélesedett a világgal kapcsolatos látókörünk, vele együtt elvesztek az egységes, biztonságot adó világképek (pl. vallás visszaszorulása) és ezek mellett a mai ember a végletekig önzővé vált, a közösségi gondolkodás hanyatlik. Lehetetlen a fanatizálás, a nemzeti érdekegyesítés, még akkor is, ha valóban az egész ország szenved az elnyomástól. Nem tudom hány korunkbeli fiatal tenné meg, ha azt mondanák neki menj ki a frontra egy puskával és halj meg a nemzetedért vagy Istenért… (sokkal valószínűbb, h ha fegyvert kapnának az emberek, egymás ellen fordulnának, saját városukat fosztogatnák stb., magyarul káosz lenne, aminek megfékezésére a karhatalmak nem lennének elegendőek). Így szerintem nincs meg az alapfeltétele egy a nácikéhoz hasonló diktatúrának, és ezen keresztül számomra elképzelhetetlen egy újabb emberi tömegháború (3. vh) is. Sokkal valószínűbbek magas technikával ellátott kis létszámú zsoldosseregek harcai, a későbbiekben pedig a teljesen robotizált háború (ez persze sajnos nem azt jelenti, h kevesebb lenne az áldozat, sőt), mindegy ez már más téma...

    Csak egy olyan opciót látok, ahol mégis lehetne totális diktatúra a jövőben. Akkor, ha valóban jönne egyfajta apokalipszis, miután az emberi kultúrát az alapjaitól kellene újjáépíteni, ez esetben megismétlődhetne.

    VálaszTörlés
  7. @Végh Bertold:
    A hozzászólásodból nem derül ki számomra, hogy ismered-e a fentebb hivatkozott "A hullám" c. történetet, ezért engedd meg, hogy onnan kezdjem az érvelésem. Csak a filmet láttam, azt se tegnap, de a sztori egyik legfontosabb vonala, hogy hogyan hat A hullám közösségének ereje az egyik (egyébként ha jól emlékszem súlyos családi) problémákkal küszködő gyerekre.
    Számomra a filmben pont ez volt a legmegdöbbentőbb, hogy a szélsőséges mozgalom a családi biztonság reális alternatívájaként milyen szorosan magához láncolhatta ezt a srácot. Szerintem hiába állítjuk, hogy az emberi szemléletmódnak (akár az önzés irányába történő) megváltozása kivédhetné a szélsőséges mozgalmak hatását. Vannak a mai világban is olyan szükségletek, pl. a stabil családi háttér és értékrend, amit pont az emberi szemléletmód általad kifejtett változása képes alapjaiban megrendíteni, ezáltal máshol teremt legalább olyan erős kapcsolódási lehetőségeket a szélsőségeknek az emberek lelkéhez.
    Pont ez az, ami miatt rettegem és csodálom egyszerre a szélsőségeket és az eszméket megtestesítő embereket (hátborzongatóan zseniális, amit véghezvittek), ugyanis olyan hatalomra tettek szert az emberek felett, amilyenre korábban talán soha nem volt példa. Sikerrel hallgattatták el milliókban a kérdezés és a dolgok megkérdőjelezésének igényét, ami önmagában felelőssé tehető a rendszerek minden gonoszságáért.

    És igen, úgy látom, hogy a fegyverek, amiket a szélsőségek a saját szolgálatukba állíthatnak a lelkek megmételyezése érdekében, nem csorbultak ki az elmúlt fél évszázadban, egy megfelelően karizmatikus és elszánt vezető ma is kihasználhatná a tömegek lelki kiszolgáltatottságát.
    Amiben igazat adnék neked, hogy, valóban, a híradás-, és katonai technika olyan mértékű fejlődésen ment viszont keresztül ebben a fél évszázadban, hogy a külvilág elől elrejteni már szinte lehetetlen lenne a diktatúrákat, és a jelenlegi fegyverarzenállal a világ igen komoly fenyegetést jelentene akármelyik szélsőséges irányba tolódó országgal szemben, tehát leginkább azt látom a szélsőséges rendszerek gyakorlati megvalósíthatóságának útjában álló egyetlen akadálynak, hogy a megfelelően intelligens vezető, aki képes lenne a népet fanatizálni, vagy a háttérben dolgozó más döntéshozók szükségszerűen elég intelligensek lennének annak belátására is, hogy hosszabb távon a rendszerük a nemzetközi helyzetben nem tartható fenn.
    Ami, még egyszer, nem jelenti azt, hogy ne lehetne megcsinálni szerintem. A rendszer fenntartási idejének maximuma az, amit nem tudok/merek megítélni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pár éve láttam már a filmet, szóval nagyjából képbe voltam, viszont tényleg túl elvonatkoztattam a filmtől és a saját emberekről alkotott képemre hagyatkoztam a hozzászólásomban. De most újranéztem a filmet, h érdemben tudjak válaszolni :D
      A véleményem nem változott inkább csak megerősödött. A film arra a kérdésre, h létre jöhet e nagyban egy újabb totális diktatúra szerintem egyértelműen nemmel válaszol. Az más dolog, hogy hasonló elvek alapján működő kisebb csoportok, szekták simán kialakulhatnak, úgy mint a hullám is. De csak nézd meg, h már ennek a még jelentéktelen csoportnak is mennyi ellenzője lett: a tanári kar, a szórólapjaikkal szenvedő liberális csajok, az anarchista punkok… Egyáltalán nem tűnt olyan szervezetnek, ami országos szinten életképes volna. Egyszerűen túl sok az egymással ütköző álláspont, szemléletmód manapság a tömegek egy irányba tereléséhez. És ez nem áll ellentétben azzal, amit te írtál, hogy az embereknek ma is vannak alapvető szükségleteik (család és barátok, biztonság, pénz). Persze h vannak, csak ezeket ma mindenki egyedül akarja elérni a saját módján. Nem követünk senkit sem vakon, oda helyezkedünk, olyan csoportok tagjai leszünk, ahol saját érdekeinket, vágyainkat megítélésünk szerint legjobban érvényesíteni tudjuk, és csak addig maradunk ott, amíg ez így is marad. És szerintem a hullám című film is erről szól. Nem azt mutatja be, h hogyan alakul ki egy újabb totális rendszer Németországban, hanem azt, hogy a diákok hogyan próbálnak kitörni a jólét unalmából vagy épp hogyan próbálnak javítani az emberi kapcsolataikon. Tehát számomra a hullám tagjai csak saját boldogságukat üldözik, amihez újszerű és a történelmi események miatt pikáns hátteret biztosít ez a megjátszott hierarchikus és fegyelmezett csoportosulás. A tagok többsége szerintem csak egyszerű kíváncsiságból volt tag, ez csak egy új kaland volt a hétköznapokban tele új lehetőségekkel, amire idővel ráuntak volna. Ami nagyon megmaradt a fejemben a filmből az az a jelenet volt ahol a graffitizés előtt az egyik srác azt mondja h az egész lényege a buli. Ilyen hozzáállással vajon ott lenne ha a csoportjuk létjogosultságáért kéne küzdeni? Hozna bármilyen áldozatot a társaiért? Szerintem az egész filmbeli mozgalmat csak 4-5 karakter vette tényleg komolyan, elsősorban az az emberi kapcsolatépítésben kevésbé tehetséges :D gyerek akire te is utaltál. És számomra a film tragédiáját pont ez adja, hogy mennyire mást jelenthet ugyan az a dolog embereknek. Valakinek csak buli, amit ha megun, továbbáll, másnak pedig kb a megváltást, a boldogabb élet lehetőségét villantja fel, majd kegyetlenül hirtelen eltűnik.
      Szóval én továbbra is úgy gondolom, bár lennének támogatóik, mégsem lehet a mai emberekre ráerőszakolni egy ilyen rendszert. Mi már megkaptuk a kérdezés és a dolgok megkérdőjelezésének jogát és ehhez a végletekig ragaszkodunk, semmilyen szónok nem veheti el tőlünk.

      Törlés
  8. Az utolsó mondatra reagálva: ez szép, és igaz, egészen addig, amíg működik a jelen társadalmi berendezkedés, amint megbomlik ez a rend a néptömegek az erő -vagy színlelt erő- oldalára fognak átpártolni. Akkor is mindenki a saját boldogulását fogja előtérbe helyezni, akár mások emberi jogaival szemben. Ezek a berendezkedések kiváló táptalajt nyújtanak a karrieristáknak, akik bármin átgázolva képesek biztosítani jólétüket. Az ilyen rendszerek centralista jellegük miatt kiutat jelenthetnek kilátástalan gazdasági helyzetekből is. Mely helyzeteket az emberek a demokratikus rendszer és a liberalizmus gyengeségével,csődjével azonosítanának.

    Véleményemet még mindig tartom, tehát bizonyos gazdasági (válság, éhezés) és külpolitikai viszonyok (izolacionizmus) elengedhetetlenek egy ilyen rendszer létrejöveteléhez, ám közel sem tartom ezek bekövetkezését lehetetlennek. Tehát megfelelő körülmények között újra meg fognak jelenni a totalitárius rendszerek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy ilyen világméretű válságtól vagy éhezéstől én is félek, mert sokat hallani a túlnépesedésről meg állítólag a klímaváltozás miatt egy csomó terület terméketlen lesz meg stb. Szóval nem azt kérdőjelezem meg, hogy egy ilyen helyzet komoly változásokat eredményezne a társadalomban, a világ működésében, csak azzal nem értek egyet, hogy ez, vagy bármilyen más történés a nácikéhoz hasonló totális diktatúrákhoz vezetne. Úgy gondolom a világ mai fejlettsége felülírja a történelem eddigi szabályait, sémáit. Egyrészt, ahogy már írtam a haditechnika fejlettsége miatt semmilyen a jelenlegi hatalmi berendezkedést sértő forradalmi törekvés nem lehet életképes, hiába lenne tömegbázisa. De nem hiszem, h lenne egyáltalán, mert a modern kultúrában az emberek sokkal én központibbak lettek, ezért még egy ilyen drasztikus szituban sem lehetne őket összefogni. Ha nincs munkád vagy éhezel, akkor persze, hogy megoldást akarsz, felelősöket keresel és azonosulsz vmilyen gondolatmenettel. Csak mindenkinek meglenne a saját gondolatmenete, saját megoldása, saját felelősei és ezek nem mutatnának egy irányba. Sőt igazából a probléma sem lenne közös, mert a többséget nem az izgatná, hogy az országa, környezete nyomorog, hanem az, hogy ő és a szerettei is éheznek. Ezért szerintem az emberek a rend megbomlásakor inkább kisebb csoportokba szerveződnének, ahol mindenki a saját érdekét érezné biztosítottnak, lennének vezetők, csak nem egy, hanem egy csomó, ezek a csoportok pedig egymás kárára próbálnának kajához, termőföldhöz vagy valamilyen hatalomhoz jutni. Anarchia lenne, de ez is csak a világ vezetésén múlna, hogy közbelép-e és hogy hogyan. Legvégső esetben a rend megtartása céljából ez is egy elnyomó rendszerhez vezethetne csak ez ideológiák helyett (a technikai fejlettség miatt) egyszerű erőfölényen alapulna, nem egy diktátorhoz lenne köthető és csendes éhezésre vagy engedelmességre kényszerítené az embereket, nem pedig fanatizálná őket. Ez talán még ijesztőbb és sötétebb jövőkép, mint a náci rendszer visszatérése. Szerintem egyezzünk meg abban, hogy egyiket sem akarjuk megtapasztalni.

      Törlés
  9. A világ kultúrája egy olyan álca, ami alkalmanként feledteti velünk, hogy honnan jöttünk, és, hogy mire is vagyunk képesek... hogy mennyire tiszteljük az erőt és a tüzet. El fog még egy ilyen világ jönni. Kevésbé irodalmian is meg tudnám fogalmazni... de a lényeg, hogy a fegyverek jobb végén kell állni.

    VálaszTörlés